8.rész-Csak öt percet...

 Ashton kuncogásával jelezte, hogy mennyire szórakoztató is ez a telefonbeszélgetés. Oldalba böktem mire hangosan felnevetett. Felverte a fiúkat, Ők pedig dünnyögni kezdtek.
- Ne magyarázz, aludj tovább. - Fordult egy pillanatra hátra, majd tovább vezetett. Már a várost jelző táblánál jártunk.
    Ashton befordult az utcánkba és lassan leparkolt a házunk előtt.
- Nyugodtan maradhattok ha szeretnétek. -Mondtam,igazából csak Ashton-nak mivel a többiek aludtak. Ashton kutatott valamit az ülés alatt. Végül kihúzta a dobverőit és hátra fordult.
- Imádom ezt csinálni. - Suttogta és erőteljesen dobolni kezdett a fiúk lábán. Ordítva ébredtek fel és kiabáltak Ashtonra, aki csak nevetett ezen.
- Szóval... Nyugodtan maradhattok, ha szeretnétek. - Az összes fiú beleegyezően bólintott. Kómásan kiszálltak az autóból és bevártak minket. Megkerestem a kulcsaimat és kinyitottam a lakást. Levettük a cipőinket és beljebb mentünk. - A két vendégszoba az emeleten van, balra a harmadik-negyedik ajtó.
- Köszi. - Mondták, majd felandalogtak az emeletre.
- Gyere. - Nyúltam Ash keze után. Felmentünk az emeletre és a szobámba indultunk. Ashton becsukta maga mögött az ajtót. Halvány fényt csináltam a szobában az éjjeli lámpám segítségével. Letettem a táskámat a szekrényem elé. Levettem a pulcsimat és megfordultam. Ashton elfoglalva az egész ágyamat próbált aludni. Odamentem az ágyhoz és megálltam. - Ashton, menj arrébb. - Csak nyögött eget és tovább aludt. - Hát jó... - Mondtam és az ajtó felé mentem.
- Hova mész? - Emelte fel a fejét.
- Calum biztosan szorít maga mellett helyet nekem. - Kacsintottam rá és kinyitottam az ajtót. Kiléptem a folyosóra, de Ash visszahúzott. Kuncogtam egy kicsit. Letett az ágyra és mellém feküdt. Betakart minket és mellkasára vont. Hallottam szívének ütemes dobogását és ez a "dallam" segített az elalvásban.
   Az ablakon beszűrődő fényre ébredtem. Ashton még ott aludt mellettem, kidolgozott felsőtestét a hátamnak nyomva. Olyan kellemes volt így feküdni ott, vele. Nem akartam felébreszteni, ki akartam élvezni, hogy legalább még ma velem van, mert ki tudja Ashton mit értett a "mentünk volna hazá"-n.. Egy idő után mocorogni kezdett mellettem. Dünnyögött valamit káromkodva. Őt is a fény ébresztette fel. Halkan kuncogtam rajta, mire felnézett.
- Reggelt. - Dőlt vissza a párnára. Megfordultam, hogy szemben legyek vele. Közelebb bújtam, hogy testének hője engem is körülöleljen. A takarót szorosabbra fűzte körülöttünk. Bal kezemet átfuttattam az izmos vállán, majd átöleltem. A lentről jövő zajok azt sejtették, hogy a többiek már fent vannak.
- Menjünk le, mielőtt szétszedik a konyhát. - Kuncogtam és próbáltam felülni.
- Csak öt percet... - Dünnyögte és visszahúzott, mire felnevettem.
- Ashton, kelj fel az ágyból. - Mondtam játékosan és oldalba böktem.
- Öt percbe senki sem hal bele.- Fordult a hasára.
- Hmm... Nekem mindegy, majd lemegyek egyedül a három félmeztelen barátodhoz. - Vigyorogtam.
- Oké-oké, egy pillanat. - Ült fel. Diadalittasan ültem le vele szembe. - Gondolom úgysem mentél volna le.. - Forgatta meg a szemeit.
- Nem? - Kérdeztem vissza.
- Nem. - Rázta a fejét.
- Sajnálom, hogy nem hiszel nekem. - Kezdtem el feltápászkodni, de magára húzott.
- Úgysem mentél volna le, mivel nem engedtelek volna. - Nevetett. Karjaimmal megtámaszkodtam kezei mellett. Egy puszit nyomtam az arcára és feltápászkodtam.
- Oké, most már tényleg menjünk. - Nyújtottam felé a kezemet. Elfogadta azt és felállt. Végig mögöttem sétált. Belöktem a  konyha lengőajtaját és körülnéztem. Meglepetten vettem észre, hogy minden úgy van a konyhában mint előtte.
- Kávé és pirítós ott. - Biccentett Calum az egyik pultra. Ashton-t megelőzve léptem a kávéhoz. Derekamra tette a bal kezét és áthajolt mögöttem egy pirítósért. Kiöntöttem egy bögrébe egy adag kávét, majd tettem bele cukrot és egy kevés tejet. Felültem az egyik pultra és csendben ültem, ahogy a többiek is. Csak Ashton csámcsogása hallatszott a konyhában. Egy ideig tűrtem, majd egyre jobban idegesített.
- Ashton! - Szóltunk mind a négyen egyszerre Ashre. Megállt az evésben és felnevetett. Michael mellett támaszkodott a pultnak. Ők az együttesről beszéltek én pedig az ablakon néztem kifelé. Percek múlva arra lettem figyelmes, hogy Ash jobb karja a derekamon pihen és mellettem ül, szorosan mellettem.
- Mondtam, hogy elbambult. - Nevetett Luke.
- Nem igaz. - Ráztam a fejemet tiltakozva. Pedig Luke beletrafált. Elbambultam... Ashton nevetve egy puszit nyomott az arcomra. Még mindig fura volt, hogy percek alatt történt ez az egész... Fura volt, hogy a srácok figyelnek miközben átkarol, megpuszil vagy más édes dolgot csinál.
- Ideje indulni, te hősszerelmes. - Nevetett Michael. Egyből elszállt minden kedvem. Szóval mennek... A fiúk kimentek a konyhából. Ashton leemelt a pultról. Hiába álltam biztos talajon nem engedte el a derekamat. Tekintetét nem bírtam sokáig állni, ezért inkább megöleltem.
- Ashton! - Kiabálták a nappaliból. Sóhajtott, majd elengedte a derekamat.
- Csak öt percet!... - Kiabált ki.
- Fletcher! - Ordították be nevetve. Én is nevetni kezdtem a reakcióján.
- Felmegyek a pulcsimért és indulhatunk... - Állt meg előttük, majd meg forgatta szemeit és elindult felfelé. Félúton a lépcső felé megállt és megfordult. Rám nézett várakozóan. Értettem a célzást ezért elindultam felé.
- És uhmm... mikor jöttök vissza? - Kérdeztem kicsit halkan.
- Évkezdéskor már itthon leszünk. - Eresztett egy mosolyt felém.
- Szóval másfél hónap. - Mondtam kissé szomorúan. A szobába érve elém állt.
- Hamar elfog telni. - Próbált vigasztalni evvel. - És ígérem, minden este felhívlak, jó?
- Jó. - Néztem barna szemeibe. Közel hajolt és egy lágy, gyors, mégis érzelmes csókot lehelt ajkaimra. - Most már tényleg indulnotok kellene. - Húztam el a számat. Elvette a székről a pulcsit és megfogta a kezemet. Levezetett a többiekhez és kisétáltunk az autóig. A többiek beszálltak az kocsiba mi pedig kint maradtunk, hogy egy hónapra búcsút vegyünk egymástól. Körülfontam a nyakát és úgy próbáltam egy értelmes szót kicsikarni magamból. Szólásra nyitottam a számat, de belém fojtotta a szót egy édes csókkal. Talán percekig csak csókolóztunk, megfeledkezve a világról. Mikor elhúzódott elmosolyodtam.
- Fletcher Irwin! - Kiabáltak ismét.
- Csak öt percet... - Szólt vissza a már jól ismert mondattal.
- Ne akard, hogy mi tegyünk be a kocsiba. - Válaszoltak türelmetlenül.
- Akkor remélem ez elég lesz egy hónapra. - Suttogta. Még utoljára megöleltem, majd végignéztem ahogy beszáll és elhajtanak az utcából.. És a városból. Bementem a házba és főztem egy forró teát magamnak. Felmentem a szobámba és kerestem egy izgalmas, fantasy könyvet. Kiültem az erkélyre a napfénybe és belekezdtem a könyvbe.