4.rész

Dühösen elhadartam. Szemei kikerekedtek, mintha időt kért volna, hogy fel tudja fogni az előző szavakat.
- Most pedig menj haza! - Mondtam és besiettem a lakásba. Nem így képzeltem el a vallomásom... Nem így, hogy ráordítok, hogy szeretem, majd elküldöm és elrohanok. Ez a pillanat rosszkor adódott... Vagy rosszkor éltem a lehetőséggel...
   Lassan két hónapja történt az egész. Én túlléptem, Ashton meg lelépett.. Gondolhattam volna..
   Ez a két hónap tökéletes volt arra,hogy felfedezzem van tehetségem a tánchoz és sikerült hajlékonyabbá "nyújtanom" magamat. Szóval táncórákon vettem részt. Ezeken az órákon barátkoztam össze Destiny-vel. Ha elkezdődik az iskola egy osztályba fogunk járni. Már Chrissy-nek is sikerült bemutatni Destiny-t és azt hiszem jól kifognak jönni egymással. Fura, hogy Chrissy nem táncol, még én minden szerdán és szombaton ott vagyok. Megszoktam, hogy mindig velem van.           Hétfő délután, a napsütésben sétálni élvezetes volt. Rövidnadrágom zsebébe mélyesztettem a kezeimet és zenét hallgattam - természetesen fülhallgatóval - . A zene egyre inkább hozzám nőtt, naponta két-három órát is eltöltöttem avval, hogy csak zenét hallgatok az ágyon fekve, vagy éppen az udvaron egy fa árnyékában.
- Sam! - Hallottam meg Destiny ismerős hangját. Megálltam és megfordultam. Kivettem a fülhallgatót a fülemből és leállítottam a zenét. Hagytam, hogy a füles lelógjon a nyakamnál.
- Szia. - Mosolyogtam rá kedvesen és megöleltem. Visszaölelt, majd elváltunk. Lassan sétáltunk az utcákon.
- ... szóval Lana egy táborba vinné egy híres táborba. Valami művészeti tábor. Énekesek, zenészek, táncosok, meg ilyenek. - Lelkesedett. - Te jössz? - Kérdezte ugyanakkora örömmel.
- Talán.. Viszont jól hangzik. - Mosolyogtam rá szelíden.
- Sam, ezt nem hagyhatod ki! Könyörögve kérlek, gyere el. - Könyörgött. Nagyot sóhajtottam, majd beleegyezve bólintottam. - Áh! - Sikoltott boldogan. - Viszont nekem most mennem kell. Később beszélünk. - Elköszönt, majd elsietett. Mióta ismertem egy igazi energiabombának tartottam. Kedvessége az egekig ért, mosolya pedig édes és kedves volt. Azt hiszem fél-egy évvel fiatalabb nálam. Én is haza indultam, lassabb tempóban. A fülhallgató ismét a fülemben volt a kezeim a zsebemben helyezkedtek el. Egy tábor?
   Becsuktam magam mögött az ajtót és a nappaliba mentem. Mia apával írta a leckéjét. Érthetetlen módon tizennégy éves létére néha-néha apával írta a házit.
- Sziasztok. -Köszöntem.
- Szia. - Válaszolták egyszerre én pedig a konyhába mentem. Anya a vacsorát csinálta.
- Jó illat van. - Szólaltam meg kissé halkan. Anya megfordult és rám nézett. Lágyan elmosolyodott.
- A kedvencedet főztem. - Fordult vissza a gáztűzhelyhez. A jégsaláta anya jobb kezénél volt és kényszert éreztem arra, hogy csenjek egy saláta levelet. Mögé osontam és kikaptam egyet. Anya felnevetett a gyermekded viselkedésemen. Megettem a saláta levelet.
- Hmm.. majonézes. - Jelentettem ki kuncogva.

- Menj ki a konyhából, mielőtt felfalod a vacsorát. - Utasított játékosan anya. Kifáradtam a konyhából és a nappaliba mentem.
- Kell segítség? -Kérdeztem apa értetlen arcát figyelve.
- Örülnék neki. - Mondta Mia, mire apa felállt. Egy puszit nyomott mindkettőnk feje búbjára és kiment.
- Szóval Pitagorasz tétel... Uhmm.. Ezt úgy kell, hogy...
   Hosszasan magyaráztam Miának, még végre megértette hogyan kell alkalmazni a Pitagorasz tételt.
- Köszi. - Állt fel és a matek felszerelését a hóna alá kapta.
- Nincs mit. - Én is felálltam, majd a szobámba mentem.
   Destiny írt egy SMS-t miszerint szerdán indulunk, reggel tízkor. Anyáék örültek, hogy végre találtam valamit ami érdekel.
- ...de holnap már kedd van. - Tájékoztatott apa.
- Kedd? - Kérdeztem vissza. Anyáék bólintottak. - Szóval holnap után indulok.
- És mégis mennyi ideig leszel távol?
- Egy hetes a tábor,szóval jövő szerdára már itthon leszek. - Magyaráztam.
  Miután megvacsoráztunk lezuhanyoztam és a nappaliba mentem. Unalmasan kapcsolgattam a tv-t és kerestem valami izgalmas filmet. Mik történhetnek egy ilyen táborban? Egy sorozaton állapodtam meg. Nem érdekelt miről szólt, mivel csak a telefonomat nyomkodtam. Azt hiszem hajnali egy körül aludhattam el.
   Valaki finoman megrázta a vállam párszor. Lustán kinyitottam a szemeimet és apára néztem.
- Jó reggelt. - Mosolygott kedvesen. Látszott rajta, hogy Ő is most ébredt.
- Neked is. - Ültem fel, majd eszembe jutott,hogy holnap tábor. Izgatottan pattantam fel és a konyhába mentem majdnem felborítva apát. Készítettem magamnak kávét két cukorral és egy kevés tejjel. A pulton ültem és lóbáltam a lábaimat, miközben néha belekortyoltam a kávémba.
   Délután három volt mikor valaki ráfeküdt a csengőre. Kinyitottam az ajtót és elvigyorodtam Destiny láttán. Mindketten örömünkben sikoltottunk. Behúztam a házba.
- Hello! - Nyögte miközben felfelé vonszoltam.
- Szia Destiny. - Mondta anya a konyhából. Felrohantunk az emeletre és a szobámba siettünk.
- Szóóval... Mit pakoltál be? - Kérdezte izgatottan.
- Őszintén?.. Semmit. - Mondtam zavartan. Des vállat vont és előkapta a sporttáskámat.
- Na akkor a tábor egy tó partján van, ezért minimum két bikinit be kell tennünk. - Szélesre tárta a szekrényem ajtaját és nézelődni kezdett. Az ágyra dobálta ami szerinte jó és illik az ilyen táborhoz. - ...kell még melegítőnadrág a próbákra, laza póló és az alap dolgok. - Nevetve ültettem le Destiny-t egy székre.
- Nyugi... Mély levegő. - Tettem a vállaira a kezeimet. Egy nagy levegőt vett. Órákon keresztül pakoltunk ki-be, hogy ellenőrizzük minden megvan-e.
- Holnap kilencre itt leszek érted. Készülj, mert ez lesz életed legjobb nyara!- Lelkesített Des.
- Rendben. - Mosolyogtam. Még utoljára elbúcsúztunk, majd becsuktam az ajtót. Nem hittem, hogy Des túléli a vacsorát anyáékkal. Mivel tele voltam a zuhanyzót céloztam meg. Hosszasan zuhanyoztam, közben pedig megmostam a hajamat. Holnap tábor...

Szóval Boldog Karácsonyt mindenkinek! <3  Remélem mindenkinek jó a karácsonya :3 Az én karácsonyi ajándékom lehetne tőletek pár új feliratkozó és komment? :3 Nagyon örülnék neki, szóval iratkozzatok fel és kommenteljetek ;) xx. E.M. Stowe