1.rész

   Anya elindult a nappaliba én pedig követtem. Meglepetten vettem észre,hogy Ashton ücsörög a kanapén. Hogy került ide,ilyen hamar? Anya szó nélkül kiment a nappaliból.
- Hogy értél ide előttem? Az előbb... - Ashton felnevetett és felállt. Odasétált elém és rám nézett.
- Azok a srácok voltak. Egy szóval sem mondtam,hogy velük maradtam. - Mosolygott.
- És miért jöttél? - Tettem fel a kérdést,ami pár perce fúrta az oldalam.
- A többiek néha... Kicsit parasztok,szóval sajnálom. - Vállat vontam és rámosolyogtam.
- Nem gond. Végül is, fiúk...
- Köszi. - Mosolygott még mindig szüntelen,rám. Próbáltam állni a "Niagara indító" pillantását.
- Tudod,hogy gondoltam. - Nevettem és kinéztem az ablakon. - Feljössz? - Kérdeztem az emeletre biccentve. Ashton bólintott és elindult utánam a lépcsőhöz. Kettesével lépkedtem,mivel Ash magassága és hosszú lábai mindig a sarkamban voltak. Néha-néha hallottam ahogy halkan nevet. Megálltam a kis folyosó közepén és bementem a szobámba.
- Szóval Script és Coldplay? -Kérdezte a poszterekre bökve.
- Odavagyok értük. - Mosolyogtam és pár pillanatig néztem a posztereket. - Érezd otthon magad. - Néztem egy kicsit rá,majd az ablakhoz mentem. Széthúztam a sötétítő függönyöket a szobám pedig megtelt kellemes,meleg fénnyel. Csak most jöttem rá,mennyire is ciki lesz az az idő,amíg Ashton itt lesz... Érdekes és huncut képzelgések kezdtek kavarogni az agyamban mikor megfordultam és láttam,ahogy Ashton az ágy szélén ül,kezeire támaszkodva.Önuralom Sam,Önuralom...
- Nem pink. Ez jó jel. - Nevetett. Ki nem állhattam a rózsaszínt,ezért maradtam a barackszínű falaknál.
- Utálom a pinket,a babarózsaszínt,a rózsaszínt és minden színt ami a rózsaszínhez fűződik. - Tájékoztattam és leültem az ágy másik szélére. Ismét előtörtek a gondolataim arról,hogy Ashton-nal miként csókolózunk itt és egyebek... Te jó isten én nem vagyok normális. Ash engem figyelt én pedig a falamat. Kínos csend telepedett körénk. Egy hirtelen pillanatban mindketten ugyanakkor nyitottuk szólásra a szánkat. Én gyorsan becsuktam. - Igen? - Kérdeztem.
- Még egyszer bocs Calumék miatt... - Megráztam a fejem,jelezvén,hogy tényleg semmiség volt. Megkönnyebbülten sóhajtott. Anya kopogott a ajtón. Erre annyiból jöttem rá,hogy "különleges" kopogás kódja van,ha be akar jönni.
- Gyere. - Szóltam. Az ajtó pár pillanat alatt kinyílt.
- Nem vagytok éhesek?- Dugta be a fejét. Megráztam a fejem és Ashton-ra néztem. Ő is ugyanezt tette. - Csak gyertek le,ha mégis. -Mosolygott és becsukta az ajtót.
  Kezdtem feloldódni az új helyzetben. Ashton-nal úgy beszélgettünk mintha nem kettesben lennénk,a szobámban...Néha-néha még elindultak a huncut gondolataim.. Ez Ashton "hibája", túl szexi. Próbáltam visszafojtani az őrült vigyorgásom. Nehezen, de sikert arattam a másik énemmel szemben. Ashton az órájára nézett.
- Fél kilenc van. - Nevetett.
- Mész? - Kérdeztem. Bólintott, mire mindketten felálltunk. Lementünk a lépcsőn és apába ütköztünk. Ohh,te jó ég...
- Apa, Ő Ashton az egyik barátom. Ashton, Ő apa. - Mondtam kínosan.
- Örülök,Ashton. - Fogott vele kezet apa.
- Úgyszintén,Mr.Ross. - Mosolygott és úgy tűnt apánál is bevált a bája.
- Uhmm..Ashton épp menni készült. - Zavartam meg őket. Apa bólintott,még egyszer kezet fogtak.
- Akkor,holnap reggel. - Mosolygott. - Jó éjt. - Megölelt és elsétált. Ahh,te jó ég annyira tökéletes... Pár percig az ajtóban álltam és figyeltem ahogy sétál. Nem is kell megerőltetnie magát és akkor is szexi. Amint eltűnt a sarkon becsuktam az ajtót és az ebédlőbe mentem. Anyáék már vacsoráztak.
- Ő a barátod? - Kérdezte egyből apa. Anya arcára széles mosoly ült ki. - Szóval igen.
- Nem. - Nyújtottam el az 'e' betűt.
- Pedig úgy tűnt,mintha együtt lennétek. - A kezem megállt a levegőben és majdnem kiejtettem a kezemből a villámat. Lefagyva ültem a hat szem előtt. Mia elnevette magát. Ohh,igen. Mia a húgom,alig 3 évvel fiatalabb nálam. Szóval úgy tűnt mintha egy párt alkotnánk? Az őrült mosoly ismét az arcomat vette célba,de próbáltam visszatartani.
- Ohh te jó ég... - Előrébb toltam a tányért és a fejemet az asztalra hajtottam. Utat engedtem a vigyornak.
- Szóval tetszik neked? - Kérdezte ismét apa. Tudja,hogy zavarba hoz a kérdéseivel..
- Igen. - Emeltem fel a fejem az asztalról és hátradőltem. Anya még mindig mosolygott.
- Egy osztályba jártok? -Kapcsolódott be Mia is.
- Ő végzős. - Magamhoz húztam a tányért és tovább ettem.
- Miért nem hívod át vacsorára?
- Arról szó sem lehet. - Válaszoltam gyorsan. Mia kinevette a szégyenlősségem.
- Szerintem igazán jó ötlet. - Helyesel anya is. - Ebben az évben ballag,kicsim. Talán nem láthatod Őt többé. Alig van 4 hónapod. - Ahogy anya kimondta,elgondolkodtam. Igaza volt,de túl félénk voltam,hogy lépjek Ashton felé.