Izgatottan keltem fel pontban fél nyolckor, hogy legyen időm elkészülni. Egy laza, szürke melegítőnadrágot választottam fehér pólóval és kockás inggel. Végül is a zenészek helyesek, induljunk ki Ash... A híres emberekből. A két hónap után most először jutott eszembe Ashton. Viszont már nem úgy, mint mondjuk öt hónappal ezelőtt. Már nem izgat merre van, kivel van.. Azt hiszem.
Lezuhanyoztam, majd felvettem a kiválasztott ruhát. Őrült tempóban ettem a reggelim, így sikerült leennem a nadrágomat. Felsiettem és egy rövidnadrágra cseréltem le. Megmostam az arcom és a fogam, ezek után pedig szokásos natúr sminket vittem fel. Egy Converse-t halásztam ki az ágyam alól. Felhúztam és a táskámat a vállamra kaptam.
- Ughh... - Nyögtem fel, mikor lehúzott a táska. Nehezen leoldalogtam és a ház előtt vártam Destiny érkezését. Épphogy kiértem mikor Ő is a házhoz ért.
- Készen állsz? - Kérdezte izgatottan széles mosollyal. Azt hiszem neki is van olyan nehéz a táskája, mint az enyém.
- De még mennyire! - Válaszoltam fülig érő mosollyal mielőtt elindultunk. Lassan sétáltunk az indulóponthoz, ahonnan indul a busz.
Mindannyian ugyanannyira izgatottak voltunk,mikor megállt a busz a tábor előtt. Lerohantunk a buszról és elindultunk befelé.
- Sam?! - Hallottam meg egy ismerős, rég nem hallott hangot. Egy pad felé fordultam. Ashtonék?! Köpni, nyelni nem tudtam mikor megláttam. A régi érzéseim a felszínre törtek és az a bizonyos éjjel képe is, mikor elmondtam neki.
- A-Ashton... - Mondtam kevésbé lelkesen. Megpillantottam a körülötte ülő Lukeot, Calumot és Michaelt. Életem legjobb nyara,mi?...
- Ismered őket? - Kérdezte Destiny.
- A fejkendős a legjobb barátom volt. - Magyaráztam. Bíztam benne, hogy elfelejtette amit mondtam neki két hónappal ezelőtt. Ashton magához intett. Te jó ég... Összeszorítottam a szemeimet és nagyot sóhajtottam. Vonakodva odamentem.
- Igen? - Kérdeztem körülnézve a társaságon.
- Hogy-hogy itt vagy? - Nézett rám Ashton. Csak ne...
- Zenélsz? - Kérdezte egyből Calum.
- Nem. Táncolok. - Egy pillanatra Ashtonnal az élen mindenki lesokkolt.
- Komolyan? - Kérdezett vissza Ash.
- Igen. - Teljesen olyanok voltunk mintha nem ismernénk egymást... Megfordultam és elindultam.
- Sam! - Megfordultam.
- Nem fogunk nyugton hagyni! - Vigyorgott Luke, mire megforgattam a szemeimet. Úgy látszik kiesett nekik az a pár hónap amit a kerülésükre szántam. Örültem, hogy Destiny megvárt. Destiny,Én,Tyler és Danny voltunk egy szobában. Igen, két fiú-két lány párban aludtunk... Des egyből az 'udvarra' húzott. Még mindig túl volt pörögve, mint mindig.
*Ashton Szemszöge*
- Megváltozott. Nagyon is. - Mondta elismerően Calum.
- Tudom. - Néztem egy pillanatra Sam-re. - Végül is két hónap alatt akárki megváltozhat. - Folytattam.
- Sehol egy zenekaros póló. - Piszkálódott még mindig Cal.
- Sehol. - Ismételtem a szavait.
- Beszélned kellene vele.
- Kellene... - Dőltem előre.
- Mi lettél? Valami papagáj? - Nevetett ki Mikey.
- Papagáj..
- Szerintem zombi. - Csatlakozott a beszélgetéshez Luke.
- Lányok! Óra! - Szólt a táncteremből egy lány. A tánctanárja?..
- Erre kíváncsi vagyok. -Jelentettem ki és felálltam. Calumék követtek és a faház egyik ablakához mentünk, ott bámultunk befelé.
Húsz percen keresztül guggoltunk az ablaknál, még végre Sam is beállt táncolni.
- Modern tánc? - Bukott ki belőlem. Mikey befogta a számat, mivel eléggé hangos volt. Ahogy meghallottam a zenét nem is kellett befogni a számat. Nem tudtam beszélni. Skylar Grey-Words?... - Sam választotta a zenét. - Tettem az államat a párkányra.
- Honnan tudod? - Kérdezte Calum.
- Imádja ezt a zenét.
- Talán csak imádta... - Jegyezte meg Luke, mire elgondolkodtam. Ez valóban Sam lett volna, vagy van egy ikre? - Valljuk be, elég jól csinálja.
*Sam Szemszöge*
Ashton jutott erről a dalról eszembe. Amikor a refrént énekelte öt hónappal ezelőtt. Hosszú idő után újra találkozunk és mintha két idegen lennénk. És közben rájöttem: beszélnünk kell Ashton-nal.
- Rendben, tíz perc pihenő! - Állította le a zenét Lana. Kifújtam a levegőt és felkaptam egy vizes palackot. Lecsavartam a kupakját és nagyokat kortyoltam a hűsítő vízből. Egy keveset az arcomra fröcsköltem. - Ha szeretnétek egy kicsit kimehettek levegőzni. - Én voltam az első aki kiment a faházból. Lelépdeltem a lépcsőn és tovább akartam menni, de egy nagy kéz fonódott a karom köré. Megfordultam és Ashton szemeibe néztem. Nem szólt, csak fogta a karom.
- Ashton? - Kérdeztem pár perc után. Nem válaszolt, csak állt és a szemeimet nézte. A bőröm égett érintése alatt. Ki akartam tépni a karomat keze közül, de nem akartam elüldözni avval, hogy ridegen viselkedem vele. - N-nekem vissza kell mennem próbálni. - Tájékoztattam.
- B-bemehetnék? Szeretnélek megnézni. - Mondta kissé halkan. Láthatóan nagyon zavarban volt mikor nekem kellett volna.
- Gyere. - Mondtam és megfordultam. Keze csuklómról a kezemre vándorolt. Meglepetten néztem a kezeinkre egy pillanatig, de bementem. - Várj meg itt. - Bólintott és elengedte a kezemet. - Uhmm,Lana?
- Igen? - Fordult felém.
- Ashton bent maradhatna? Ő egy nagyon jó barátom és kíváncsi a próbára. - Lana sóhajtott, majd beleegyezően bólintott. Megfordultam és Ashton-hoz mentem. - Ülj le. - Bólintott és megfordult. - Ashton?..
- Hmm?
- Nem kell úgy viselkedned, mintha nem is ismernénk egymást. Képzeld azt, hogy öt hónappal ezelőtt vagyunk. - Egy pillanatra elgondolkodott, majd egy - a régihez hasonló - mosolyt villantott.
- Sam, állj be. - A helyemre igyekeztem Danny elé. Lana elindította a zenét és Danny átkarolta a derekamat.
- Rendben, mára végeztünk! - Mondta Lana és leállította a zenét. Ashton-hoz mentem.
- Na? - Kérdeztem a véleményére várva.
- Nem rossz. - Vont vállat és felállt.
- Nem rossz? - Kérdeztem vissza meglepetten.
- Jól hallottad. - Nevetett. Mintha tényleg minden a régi lett volna. Ő, én és a barátságunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése