2.rész

- Ideje vallanod neki. - Bölcselkedett Mia is. Mia csak olykor-olykor szól bele az ilyen dolgokba,de akkor nagyon jót szól.
- Ez nem ilyen egyszerű... - Megráztam a fejemet,kiábrándítva őket. Ashton mégis csak...egy helyes,átlagos srác aki ugyanolyan mint a többi fiú. Nem értem mitől rettegek annyira. - Én most felmegyek,ha nem baj.
- Menj csak. - Bólintottam,majd felálltam és felandalogtam a szobámba. Elnyúltam az ágyon és a telefonomat a kezembe vettem. Chrissy-t akartam hívni,de lemondtam róla. Késő van ehhez. Holnap elmondom neki a mai eseményeket. A hátamra fordultam és bedugtam a fülhallgatómat a fülembe. Kikerestem a kedvenc Skylar Grey számomat( Skylar Grey-Words ) és max. hangerőre vettem. A plafont bámultam és Ashton-on járt az eszem. Mégsem állhatok oda elé,és mondhatom,hogy szeretem.. Ugyanakkor nem is tarthatom magamban örökre. Döntés,döntés hátán. Felugrottam mikor Ashton arcát pillantottam meg a fejem felett. Kitéptem az egyik fülemből a fülhallgatót.
- Anyukád engedett be. - Nevetett. Felültem törökülésbe,vele szembe.
- Ilyet még egyszer ne csinálj. - Mosolyogtam rá. A lógó fülhallgatóra nézett.
- Mit hallgatsz? - Mellém ült és az egyik fülébe dugta a füles egyik részét.
-Skylar... - Kezdtem bele,de félbeszakított. Halkan énekelni kezdett. Még sosem hallottam,dúdolni,énekelni vagy egyebet.
- It's so loud,inside my head
  With words that I should have said
  And as I drown in my regrets
  I can't take back the words I never said
                   I never said
  I can't take back the words I never said...
- Fogalmam sem volt,hogy tudsz énekelni. - Néztem rá,mire felnevetett.
- Ma is erről beszéltem...Tényleg nem voltál ott lélekben. - Mosolygott.
- Bocs... - Néztem az ajtóra. - És,hogy-hogy visszajöttél?
- A telefonomért jöttem. Délután itt hagytam. - Mondta megvillantva gödröcskéit. Nem tudtam mit válaszolni,ezért tovább összpontosítottam a zenére. Imádtam ezt a zenét. Annyira sokatmondó mégis kissé titokzatos. - Szóval tényleg nem emlékszel miről beszéltem annyit a délután? - Kérdezte megtörve a csendet.
- Nem nagyon. - Ráztam meg a fejem.
- És kíváncsi vagy rá? - Kérdezte. Válaszul csak bólintottam. - Szóval Calum-ék pár hónapja unalomból csináltak egy bandát. Nem rossz,jó a hangzásuk,de a dobosuk elköltözött,szóval én leszek az új dobos és a hétvégén valami kis koncert lesz. Soha életemben nem doboltam még közönség előtt és...
- Mint mondtam,nem lesz semmi gond. Ha bevettek dobosnak,biztosan jól csinálod. - Finoman rám mosolygott. Leállítottam a zenét,Ő kivette a fülhallgató egyik részét a füléből és odanyújtotta. Eltettem az éjjeliszekrényemre.
   Hosszú percek teltek csendben,vagy beszélgetésben,de mikor már majdnem este tizenegy volt elbúcsúzott és hazament. Lezuhanyoztam és kerestem valamit a hűtőben. Fogat mostam majd lefeküdtem aludni. Nem sokáig maradtam fent,percek alatt elaludtam.
   Reggel nem is volt olyan borzalmas ébredni,még ha utáltam is a szerdát... Az este még mindig a fejemben járt,nem bírtam kiverni az emlékeket a fejemből.
  Egy fekete Coldplay-es pólót vettem fel egy ugyanolyan színű csőfarmerral. Megfésülködtem és lementem reggelizni.
- Jó reggelt. - Huppantam le egy székre.
- Neked is. - Mondták egyszerre. Megreggeliztem.
- Ashton mikor ment el? - Megálltam az evésben anya kérdésére.
- Nem sokáig maradt. Csak tizenöt-húsz percet. - Mondtam lenyelve az utolsó falatot is. Anya nem válaszolt semmit,ezért felmentem fogat mosni. Miután végeztem használatba vettem a szemceruzát és a szempillaspirált. Ennél több féle sminket nem is használok igazán. Értelmetlennek találom a 10 kiló vakolatot egy lány arcán,aki anélkül is szép. Gyorsan bepakoltam a táskámba, a zsebembe tettem a telefonom, majd a táskámat a vállamra kaptam és lementem.- Majd jövök. - Szóltam a konyhába és elhagytam a házat. Ashton már az utca sarkán, egy oszlopnak támaszkodva várt. Nagyobbakat lépkedtem, majd megálltam előtte.
- Jó reggelt. - Ölelt meg. Amint nem látta az arcom az ölelésében, mélyen beszívtam az illatát és szélesen mosolyogtam. Mikor elengedett a mosolyomat is elrejtettem.
- Neked is. - Mosolyogtam rá,majd elindultunk. - Hány órád van? - Kérdeztem pár pillanat múlva.
- Hét, de még a búcsútáncot is próbáljuk. - Forgatta meg a szemeit, mire felnevettem.
- Szerintem jól hangzik. Minden lány egy ilyen estéről álmodik.
- De én nem vagyok lány, szóval egyáltalán nincs kedvem ehhez.
- Belehalsz abba a tíz percbe? - Kérdeztem egy kis szemrehányással.
- Már a hallatán is haldoklom. - Bökött vállba, miszerint lazuljak el, nem olyan nagy dolog. Elmosolyodtam, majd ránéztem.
- És kivel szeretnél a búcsúbálra menni?
- Uhmm... - Engem nézett. A lelkem legmélyén most az következett, hogy megkér, menjek el vele a bálra. - Fogalmam sincs. - Nevetett. - Nem is gondolkodtam még rajta.
- Csak tetszik valaki, akivel szívesen táncolnál. - Az iskola épülete tűnt fel előttünk. Ahh...
- Tetszeni tetszik, de... Bonyolult. - Válaszolta.
- Bonyolult, mi? Nem inkább te bonyolítod túl? - Nevettem. Luke-ék csapódtak hozzánk. Már megint...
- Mizu. - Calum kérdése inkább volt kijelentés, mire Luke röhögni kezdett. Ashton vállba csapta őket.
- Ha ezt még egyszer kimondod, szerzek valakit aki megcsinálja veled. És nem lesz valami kellemes élmény. - Mondta halál komolyan, persze nekem fogalmam sem volt miről van szó.
- Hallgatás beleegyezés. - Vigyorgott rám Calum. Nem tudtam miről van szó, de kényszernek éreztem visszaszólni.
- Kuss. - Mondtam egyszerűen. Most Ashton nevetett én pedig kezdtem kellemetlennek érezni azt, hogy 4 fiúval egyedüli lány vagyok.
- Mégsem egyezett bele. - Veregette vállon Luke Calum-ot.
- Hülye gyerekek. - Jegyezte meg Michael. Ashton-nal nevetni kezdtünk.
- Megkeresem Chrissy-t. - Mondtam és leléptem közülük.