3.rész

*3 hónappal később*
  Gyorsan teltek a hónapok, és elérkezett Ashtonék búcsúestje... Az utolsó napjuk ebben az iskolában.
   Kíváncsian kerestem a táncoló tömegben Ashton-t, vagy Calumékat. Akármekkora görények általában, lehet velük hülyéskedni, és olykor nem is viselkednek óriási parasztokként.
  Ashton volt az első, aki a terem közepére vonult a párjával. Néha, mikor felhozta a búcsúbált azt hittem engem hív majd el,min párja,de soha nem gondoltam volna,hogy Kath lesz az, akivel eljön. A pár téma is felmerült közöttünk, hogy kit hívjon el. Mikor soroltam a lányok neveit Kath-nél tiltakozott a leginkább, miszerint ribancos. Az első sorban állni, látni a fiút aki tetszik más lánnyal, romantikusan táncolni nem fair...
  Mikor tánc közben Ashton rám nézett turbó tempóval kerestem a szemeimmel Luke-ot,Calum-ot vagy Michael-et és a párját,csak azért,hogy ne kelljen Ashton-t és Kath-et néznem. Őket néztem a tánc végéig. Miután megtapsolták őket és búcsúbeszédet is kaptak mindenki elvegyült a tömegben. Amikor Ash közeledett eljátszottam az 'Oh,csörög a telefonom'-at és kiviharzottam az épületből. Nem akartam gázul viselkedni az utolsó estélyén. Az este leple segítette az elbújásomat. Egy fa mögé rejtőztem. Eldöntöttem, hogy lelépek, mielőtt tönkreteszem az estéjét. Ez az Ő napja, nem rondíthatok a boldogságába. Eltettem a telefont, előbújtam és nagy léptekkel elindultam. Megkönnyebbülten sóhajtottam, amikor elsétáltam az épület nagy ajtaja előtt.
- Hey! Nem jössz? - Hallottam mögülem Ash hangját. Megfordultam. A korlátnak támaszkodott.
- Én... Nem,sajnálom! - Fordultam meg.
- Legalább öt percre. - Indult felém.
- Sajnálom, Ashton. Egyszer majd találkozunk. - Fordultam meg és elindultam.
- Történt valami? - Még mindig követett.
- Semmi sem történt. - Mondtam.
- Sam állj már meg!
- M-majd beszélünk. - Fordultam hátra egy pillanatra. - Jó szórakozást. - Búcsúztam el, majd tovább siettem. Ő is tudta, hogy valószínűleg már nem fogunk találkozni.
- Most miért nem beszélhetünk? Sam, most vagyok itt utoljára. - Pont ez az...Utoljára.
- Mert... Vannak dolgok amikről nem beszéltem. És... Mindegy. Menj vissza, a többiek biztos keresnek.
- Csináltam valamit?
- Nem, csak élvezd az estét.
- Sam a legjobb barátom vagy, nélküled hogy?
- Ahogy azelőtt, mielőtt megismerkedtünk. Mielőtt barátok lettünk. - Már futottam hazafelé. Egyszer el kellett volna engednem. Ez volt az én 'egyszer'-em...
   *Ashton Szemszöge*
 - Hol voltál? - Kérdezték a fiúk egyszerre.
- Sammel beszéltem. - Válaszoltam. - Én most lelépek inkább.
- Engedd már el magad egy kicsit! Bulizzunk.
- Nincs kedvem ehhez. Majd külön megünnepeljük. - Mondtam.
- Ashton! Táncolj velem! - Ragadta meg a kezemet Kath és a táncolók közé húzott. Kifújtam a levegőt és a derekára tettem a kezeimet, nem mintha kedvem lett volna hozzá. A zene véget ért én pedig megfordultam és el akartam indulni, de Kath visszahúzott. - Az utolsó esténk, Ash! - Kérlelt.
- Rendben... - Mondtam, majd ismét átkaroltam a derekát.
  *Sam Szemszöge*
 Hazasiettem és felrohantam a szobámba. Magamra zártam az ajtót, majd az ágyra dőltem. Túl hamar telt el ez a három hónap, nem volt időm elmondani neki mit érzek. Csak úgy kicsúszott a karjaim közül és, elvesztettem Őt... Biztosra vettem, hogy a mai nappal végleg véget ért a barátságunk. De legalább egy szexi öltönyben maradt meg emlékeimben. Felkeltem az ágyról és kimentem az erkélyre, majd leültem egy sarokba. A hangos zene - mivel elég közel lakunk az iskolához - a házunkig elhallatszott. Elképzeltem ahogy Ashton romantikus táncba elegyedik Kath-el. Luke-ék pedig biztatják Őt, mikor tudják mit érzek. Igen, Ők rájöttek, de Ashton soha sem vette észre... Szóval láthatatlan vagyok úgy számára. Felálltam és a fürdőbe mentem. Hideg vízzel lezuhanyoztam, hosszasan. Végül meguntam, ezért kimásztam a zuhany alól. Nem bajlódtam az alapos törölközéssel, élveztem a hideg levegőt. Átsétáltam a szobámba és az ágyamra feküdtem. A betakarózással sem törődtem, mindegynek éreztem. A hideg átjárta minden részem, minden részem remegett. Végül talán negyven-ötven perccel később nyakig betakaróztam. A fagyosság érzetből mindent magába ölelő meleg lett, a szomorú gondolatokból fáradt szemléletek. És rövid időn belül elnyomott az álom...
  Hajnali kettő lehetett amikor hangos,csattogó koppanásszerű hangok hallattak az ablak felől. Kimásztam az ágyból és az erkélyre mentem. Gondoltam, hogy Ashton az. Kövekkel a kezében, kócos hajjal, kicsomózott, nyakából hanyagul lelógó nyakkendővel , ingének negyedével kigombolva állt az erkély alatt.
- Beszélni akarok veled. - Mondta és leeresztette kövekkel teli kezét. A kavicsok a földre hullottak.
- Ashton, ez most nagyon nem alkalmas. Menj haza, kérlek. - Mondtam egy kis fájdalommal a hangomban. Megrázta a fejét.
- Holnap is ezt mondod majd... Áruld el, mi a baj? - Kérdezte, miközben zsebre dugta a kezét.
- Az a baj, hogy elmész. Az, hogy tudom, hátra hagysz mindent! Engem is... Pár nap vagy hét és elfelejtesz majd.
- Sam ez bar... - Kezdte volna, ha hagyom.
- Nem Ashton! Ne mond, hogy nem! Tudom, hogy ez lesz és nem kell megígérned, hogy nem mész el... Mindketten tudjuk, hogy úgyis itt hagysz!
- Így nem tudjuk megbeszélni, Sam. Eldöntötted, hogy szerinted el foglak felejteni. Helyettem döntöttél! - Bementem és felöltöztem, majd halkan Ashton-hoz sétáltam.
- Ezt nem én döntöttem el. - Válaszoltam és kimérten néztem rá.
- Akkor ki, ha nem te?!
- Ti beszélgettetek arról, hogy milyen jó lesz lelépni innen! Miért tagadod?
- Nem örökre mennék el... - Nézte a cipője orrát.
- Csak évekre, igaz? Akkor jönnél vissza, mikor már azt sem tudjuk, hogy hogyan nézett ki a másik. Mikor már elfejetettünk mindent..
- Ez nem igaz. Csak pár hónapra mennék el.
- És ezt most higgyem is el?
- Mi a fene bajod van? - Itt volt az ideje elmondani.. Most vagy soha...
- Az isten szerelmére , szeretlek Ashton!