3.fejezet 11.rész(74.rész) - Kosárlecke

 Egy tűzvörös ruhát vettem és pár kiegészítőt. Gyakorlatilag egy olyan vacsorára megyek, amihez egyáltalán nincs közöm. Ashton azt mondta a turnéról beszélnek majd, a tervekről meg az ilyesmikről. Én persze egyből tiltakoztam, miszerint mi keresni valóm van ott? Erre csak annyit felet, hogy nélkülem ő sem megy. Tökéletesen tud fenyegetőzni... Még kedvem sem volt menni, energiám még annyi sem. Csak le akartam dőlni és Ashtonnal a karjai között beszélgetni, pihenni, kiélvezni az utolsó napját itthon. Most hosszú ideig nem látom majd, egyedül leszek ebben az óriási házban, egyedül még ez az ágy is hatalmas lesz nekem.. Nappal pedig Natetel és a haverjaival leszek. Felemelő... Egy sziánál és a szállj-be-Ashtonról-van-szó beszélgetésnél többet nem is beszéltem velük, de feltételezem Ashton jóvoltából mindent tudnak rólam.
  Alig egy órával indulás előtt mentem csak fel készülődni. Kisminkeltem magamat, felvettem a karkötőimet, a fülembe aggattam a fülbevalóimat, felvettem a ruhát, majd a cipőt. Valójában egyszerű megjelenést akartam tükrözni, de az óriási fülbevalók kissé - nagyon - elütöttek az egyszerütől, így egy kicsit kisebbeket tettem a fülembe. Két kar fonódott a derekam köré.
- Nincs kedvem ehhez az egészhez. Nem lehetne, hogy elmész nélkülem? - dünnyögtem.
- Nem. - válaszolta egyből. - Gyere, induljunk. - vezetett az ajtóhoz. Lementünk a lépcsőn, be a kocsiba és máris irány az étterem.
   Puccos ételek, puccos vendégek... Az egész egy gazdag kóceráj volt. Sosem szerettem az efféle helyeket. Minek ennyire túlspilázni? Egy hangulatos kis kajálda sokkal jobb mint egy agyon csicsázott étterem. Próbáltam nem kifejezni nem tetszésemet, ez persze nehéz volt. Luke sem volt a híve ennek az egésznek. Mikor kiszálltunk lekorholták amiért egy zenekaros pólóban jelent meg, míg a többiek ingben voltak, vagy fehér pólóban. A menedzserük lányának majdnem ugyanolyan ruhája volt mint nekem. Egyfolytában Ashtont bámulta és esküdni mertem volna, ha az este folamán többször is megteszi belenyomom a fejét a wcbe. Luke és én összenéztünk, majd félre és egy utolsó pillantás a másikunkra.
- Értem én, hogy te vagy a lázadó tizennyolc éves fiú, de egy ingbe nem haltál volna bele. - hozta fel a témát egy másik férfi.
- Ja.. - hátra dőlt és megforgatta a szemét. Luke egy kisebbet ugrott, majd Ashtonra nézett. Calum és Michael között ültem, Ashton pedig egy távolabbra eső helyen. Fogalmam sem volt miért ült annyira távol mindannyiunktól. Eltátogott Lukenak egy "Fontos vacsora, ember!"-t, majd próbált természetesen viselkedni. Kérdőn néztem a szöszire, de megvonta a vállát.
   Már háromnegyed órája ültünk ott, de Ashton aligha kétszer felénk nézett. Folyton a "fontosabb emberekkel" beszélt... Na meg a fontos emberke lányával. Eljátszottam az sms-em-jöttet. Megköszörültem a torkomat.
- Nekem még... van egy kis elintézni valóm. - találtam ki egy történetet. Ashton rám nézett egy "el ne merj menni!" tekintettel. - Örültem. - álltam fel. Mindegyik fiú engem figyelt. - Jó éjszakát. - és evvel el is hagytam az épületet. Fellélegeztem ahogy megálltam az ajtó előtt. Üres utca... Hogy én mennyire imádom ezt! Lassan elindultam. Az egész utcán hallatszott az én cipőm hangos kopogása. Az ajtó kinyílt, majd becsukódott.
- Várj meg, jövök én is! - kiabált utánam Luke. Megtorpantam és megfordultam.
- Neked elment az eszed?! A turnéról van szó, és semmiről sem fogsz tudni!
- Majd Calumék beavatnak. - vont vállat és mellém ért. - Mehetünk? - bólintottam és lassan elindultunk.
  Addig beszélgettünk amíg a bejárati ajtó hangos robajjal be nem csapódott. Luke megígérte, még ha Ashton nem is, majd Ő minden este fel fog hívni. Kedves gesztus.
- Ashton, késő van! - magyarázta Calum. Ashton pár pillanattal később megjelent az ajtóban.
- Nincs kedvem ehhez! - figyelmeztettem.
- Gondolhattál volna erre azelőtt, hogy lelépsz! Veled együtt, Lucas!
- Ashton nem is törődtél egyikünkkel sem! Gondolom Michaelék is eljöttek volna, ha nem a bandáról lett volna szó. Megértem, hogy fontos, de... hagyjuk. - feltornáztam magamat és elindultam az ajtó felé. - Jó éjt, srácok! - elindultam felfelé, de megfogta a karom és visszahúzott.
- Sajnálom, oké? - halkan beszélt, mint ha hallgatózna valaki.
- Én nem rád haragszom - nagyjából..
- Akkor kire? - kérdezte. Hallgatásom elárult számára mindent. - Te féltékeny vagy!
- Nem! Mi? Dehogy! Csak... ne bámulja feltűnően azt, ami az enyém! - úgy hangozhatott mint egy önző liba mondata, de nem érdekelt.
- Te tényleg...
- Ashton! - rácsaptam a karjára. - Inkább gyere aludni. - húztam magammal.
   Utáltam búcsúzkodni. A rossz emlékeimből adódóan soha nem engedtem volna el senkit, de ez fontos volt számukra. És csak egy turné, egy év az ne... nagyon sok idő!
- Felhívlak amint oda értünk, ígérem. - fölém magasodott, kezeit derekam köré tekerte. Bevallom fokozta a hangulatomat Larissa féltékeny arc kifejezése.
- Rendben. - még egy utolsó csókot váltottunk. - Iszonyatosan fogsz hiányozni. - néztem a szemébe.
- Máris hiányzol. - döntötte homlokát az enyémnek.
- Ez nagyon cuki volt. - nevettem. A menedzserük - akinek pusztán érdektelenségből nem jegyeztem meg a nevét - megköszörülte a torkát, miszerint ideje indulni. - Menj, mielőtt még visszatartanálak. - elmosolyodott, majd egy szolid puszit adott ajkaimra és Nateék felé fordult.
- Vigyázz rá! - kötötte az orrára.
- Igenis, főnök! - állt haptákba. Ashton felnevetett, majd utoljára rám nézett és elindultak. Odamentem hozzájuk.
- Szóval, mihez van kedved? - kérdezte Bryan.
- Bármihez. - vontam vállat. - Csak teljen az idő...
- Szóval egy pizzázás belefér? - kérdezett ismét.
- Belefér. - mosolyogtam.
  A napok fény sebességgel teltek. Három nap elteltével nagyon megkedveltem Danéket. Valójában szinte olyanok mint Calumék, csak másik... nem annyira tökéletes csomagolásban. Minden nap kora reggel - nyolc és háromnegyed kilenc között - jöttek és mindenféle programot szerveztek.
- Tudsz kosarazni? - kérdezte Bryan.
- Uhmm, nem. - ráztam a fejemet.
- Srácok, kosarazni megyünk! - kiabált hátra a többieknek.
- M-mi? Most mondtam, hogy én nem...
- Majd megtanítunk! - vont vállat és kihúzott a lakásból.  Elsétáltunk a kosár pályáig. Felnéztem a palánkra és megállapítottam, hogy ez... rohadt magas.
- Ha én odáig feldobok egy labdát, azért már kosárlabda kupát kérek.
- Dannek van egy pár. - az imént említett srác szégyenlősen a tarkóját dörzsölte. A magassága meg volt hozzá, de sosem hittem volna, hogy kosarazik. Versenyszerűen.
- Te játszol? - dünnyögött egy "ühüm"-öt. Dan olyan srác... aki inkább meghúzódik egy társaságban, és nehezen oldódik fel.
- Ő és Nate. De Nate nem játszik csapatban, inkább hobbi szinten.
- Majd Nate segít neki. - mutatott Dan az előbb említett srácra. Még mindig nem szoktam meg őket. Viszont túl megkedveltem őket, és megállapodtunk a srácokkal, szóval van négy új haverom. Akik ugyancsak fiúk. Változatos, mi?
- Először inkább megnézem hogy játszotok ti. - bújtam ki a tanítsuk-meg-Samet-kosarazni terv alól. Beleegyezőek voltak és két-két személyes csapattal - Dan-Mike; Nate-Bryan - kezdtek játszani.
   Hosszú meccs elé néztünk, jól játszottak és élvezték is, én pedig egyáltalán nem akartam belerondítani a jókedvükbe. Leültek pihenni, majd egy negyed óra múlva Nate felállt.
- Gyere, megtanítalak. - Ez már most rosszul kezdődik. Nem vagyok az a nagy sport ember ilyenekben. Egyedül focizni tudok kezdő szinten... A szabályokról sincs fogalmam, a pontokat még tudtam, de ennél többet nem.
- Ez nem jó ötlet. Hagyjuk. - visszakoztam.
- Gyere már, nem várjuk el, hogy NBA bajnok legyél és Shaq O'Neillel játssz egy csapatban! - felém nyújtotta a kezét. Nem sokat láttunk mivel sötétedett. Vártam, hogy valami vagy valaki kimentsen, de muszáj volt felállnom.

Heey! :)

Szóval még múltkor szó volt egy blogversenyről, amit nektek köszönhetően meg is nyertem!:) Köszönöm nektek! Igen megint kezdek elkanászodni, pedig úgy volt minden nap jön rész, de ügyességem határtalan, így orrnyereg töréssel járjuk az orvosokat és a kórházakat. Ez van, ha focizom, és próbálok rábikázni valakire. Teszem hozzá saját magamat rúgtam orrba :'D Ohh, és kinek hogy tetszik az új fejléc? Sokat szenvedtem vele, szerintem megérte:) A jövő héttel fogalmam sincs a részek kapcsán, hiszen kedden matek vizsgám van, szerdán kompetencia, s az azutáni héten hétfőn irodalom vizsa, majd kedden megyünk osztálykirándulásra, és másnap késő este érek haza! Remélem megértitek <3 Love ya all xx.